Természetes funkciók
A hétköznapi emberek teste régen: edzett testek konditerem nélkül
Ma sokan úgy gondolják, hogy az edzettség, az erő vagy az egészséges test fenntartása kizárólag edzőtermekhez, személyi edzőkhöz vagy okoseszközökhöz kötött. Pedig ha visszatekintünk a saját nagyszüleink, dédszüleink és ükszüleink világába, egyértelművé válik: a testet nem edzették, hanem használták – méghozzá minden nap.
Falusi életforma – természetes funkcionális edzés
Tegyük félre a háborús éveket, és fókuszáljunk a békés vidéki életre. A hétköznapok nem telefonnyomogatással, monitor előtt görnyedéssel vagy mesterséges edzésprogramokkal teltek, hanem valós, kézzel végzett fizikai munkával, nap mint nap.
A férfiak a mezőkön dolgoztak: kapáltak, arattak, kaszáltak, ökröt hajtottak, kézzel emeltek, húztak, cipeltek. Gépek helyett a testükkel dolgoztak.
A nők otthon főztek, mostak kézzel, vizet húztak a kútból, fát vágtak, dagasztottak, cipekedtek, állatokat etettek, trágyát hordtak, kertet ástak, veteményeztek.
Gyalog jártak bevásárolni, biciklivel vitték haza a kenyeret, lisztet, tejfölt, tűzifát.
Ha esett, ha fagyott: nem volt alternatíva, nem volt kifogás.
Ez a mozgásforma – amit ma funkcionális edzésnek nevezünk – az ő életüknek természetes része volt. A test arányosan, erősen, hajlékonyan fejlődött, nem voltak testképzavarok vagy látványcentrikus törekvések – csak életképesség.
Az erő nem választás volt, hanem túlélési feltétel
A mai világban sokan így panaszkodnak: "nincs kedvem edzeni", "fáradt vagyok a munkától", "nincs időm lemenni a konditerembe". Ha ezt hallanák a régi idők nagyszülei, valószínűleg hoznák a vesszőt, és megcsapnának, nem is egyszer.
Régen nem kérdés volt, hogy:
hozol-e vizet a kútból – mert ha nem, nincs mit inni vagy mosni,
vágsz-e fát és begyújtasz – mert ha nem, nincs mivel főzni vagy fűteni,
megeteted-e az állatokat – mert ha nem, holnapra nem lesz tojás, tej vagy hús.
Az életforma nem engedett meg mozdulatlanságot. Minden izomrost mozgásra volt ítélve. Még a gyerekek is segítettek: vizet hordtak, krumplit szedtek, libát kergettek, tyúkot etettek.
Konditerem nélkül – és mégis edzettebben
Nézd meg a régi fotókat. A dédszüleid, ükszüleid – főleg ha vidéken éltek – gyakran izmosabbak, egyenesebb tartásúak, mozgékonyabbak voltak, mint a mai ülőmunkát végző emberek, még ha soha nem jártak konditerembe.
Nem volt okosóra, ami figyelmeztetett volna, hogy "itt az idő felállni" – álltak és mozogtak egész nap. Nem kellett kalóriát számolniuk – az étel természetes, vegyszermentes és szezonális volt, és sosem volt túl sok belőle. Nem használtak táplálékkiegészítőt – a föld és a mozgás adott mindent.
Ma szerencsések vagyunk – vagy elkényelmesedtünk?
2025-ben gépesített, közművesített, kényelmes világban élhetünk. Van meleg víz, gombnyomásra fűtés, bevásárlás, szállítás, mosás. De a mozgásvesztésnek ára van: izomsorvadás, hátfájás, elhízás, hormonproblémák, depresszió.
Nem mindenki teheti meg, hogy edzőterembe járjon – de mindenki megteheti, hogy felelősséget vállal a teste használatáért. A régi idők emberei nem voltak sokkal jobbak nálunk – csak még nem felejtették el, hogy az élet mozgásból áll.
Az emberi test nem gépekhez és kanapéhoz született. A mi testünk is ugyanaz, mint az ő testük volt – a különbség csak annyi, hogy ők használták is.
Talán ideje újra megtanulni, hogyan kell.