Mit okoz a stressz?

ACTH hormon (agyalapi mirigy termeli) és Kortizol hormon (mellékvesekéreg) termelés következtében a szervezetünk megdobja a vércukor szintünket azáltal, hogy mindenből, ami nem cukor, cukrot állít elő - pl. a zsírraktárat elkezdi visszabontani. A gond, hogy ezzel párhuzamosan blokkolja az inzulin termelést, hiszen arra készíti fel a szervezetet a stressz hatására, hogy védekeznie kell, amihez energia kell, tehát inzulinra nincs szükség, csak a magas vércukorszintre, hogy mielőbb energia legyen belőle (anaerob lactacid és aerob fázis).

Diabétesz esetén ez eleve életveszély, ha megugrik hirtelen a vércukor szint, akinek pedig nincs diabétesze, annak a tartós stressz kialakítja az inzulin blokkolás miatt a cukorbetegséget vagy az inzulinrezisztenciát (IR).

Ezen felül blokkolja a csontképző és a fibroblast sejtek működését. Eredeti terv szerint csak átmenetileg, viszont ha a modern világban az ember tartósan stressz alatt áll, akkor a sejt képzés és regenerálódás is tartósan blokk alá kerül. Pikk pakk ráncosodunk és törékenyebbek lesznek a csontjaink.

Továbbá gátolja a kortizol az 1-es típusú kollagén termelését, ami a jobb minőségű kollagénünk - ha ez nincs megfelelő mennyiségben, akkor nem tud regenerálódni az ínszalagunk és a többi szalag (ligamentum): sérülésveszélyes, szakadhat. A vízmegkötő molekulák mennyisége is csökkenni fog a stressz hatására a kötőszöveteken belül, így a dehidratáltság is okot ad a sérülésre (túlnyúlás, szakadás).

A kortizol hatással van az agyműködésünkre is, gátolni tudja a gondolkodásunkat is.

A stressz továbbá gátolja a szerotonin termelést, ami viszont közrejátszik a krónikus fájdalmak felerősödésében.

Depressziós, szorongó, frusztrált állapotban tehát minden sokkal jobban tud fájni, mert az idegrendszerünkben a kémiai anyagok nem fognak leszabályozni a szinapszisokban (idegrendszerben) - akciós potenciálok révén pedig fájdalomérzet generálódik az agyban és a testrészekben: krónikus fájdalmak és fantom fájdalmak formájában.