Esettanulmány - SNI Verácska
P. Veronika Emese története:
egy életben maradt kislány, akinek most esélyt adunk a fejlődésre
Verácska története nem egyszerűen egy rehabilitációs folyamat. Ez egy szívszorító, mégis erőt adó történet egy kislányról, aki túlélte a kimondhatatlant – és egy édesapáról, aki minden erejével küzd azért, hogy gyermeke méltó életet élhessen. Én pedig, mint rehabilitációs fejlesztő, elhatároztam, hogy segítek – térítésmentesen. Mert ha valaki ennyi mindent átélt, ott nem lehet mérni sem időt, sem energiát.
A múlt – trauma, amiről beszélni kell, de nem szabad elfelejteni
P. Veronika Emese 2012-ben született egészségesen. Ám mindössze 14 hónapos korában brutális bántalmazások áldozata lett, amit a saját édesanyja új párja követett el. A férfi rendszeresen verte, fojtogatta, rángatta a kis testét, mígnem egy alkalommal koponyatörést és nyakszirtcsont-törést szenvedett, és újra kellett éleszteni. 18 különféle bántalmazás nyomát rögzítették az orvosok a testén.
A mentős hölgy, aki a helyszínre érkezett, szakszerűen felismerte a bántalmazás jeleit, és azonnali intézkedésének köszönhetően Verácska életben maradt. Az igazságügyi szakértő később azt írta: ez a gyors felismerés mentette meg a gyermek életét.
Az elkövető 12 év börtönt kapott, az anya 1 év 6 hónap felfüggesztett börtönt. Ennek ellenére a gyermek ma is kénytelen találkozni a vér szerinti anyjával – hétről hétre újra traumatizálva.
A jelen – amikor újraépítjük a testet és a lelket
Verácska jelenleg 12 éves. Bár járni és beszélni képes, komoly neurológiai és mozgásszervi sérülései maradtak. A jobb karja 10 évig gyakorlatilag bénult volt. A mozgáskoordinációja, izomtónusa, propriocepciója hiányos. Szellemi képességei 3-4 éves szint körül stagnálnak, de értelmileg nyitott, érdeklődő és fejleszthető.
A fejlesztésemet megelőzően már számos terápián részt vett, de nem hozták meg a kívánt eredményt. A fasciaalapú szemlélet, az FDM-technika, a neuroplaszticitás és az idegrendszeri újraprogramozás modern szemlélete új utakat nyitott. Ez természetesen nem csak nekem köszönhető, hanem annak, hogy az emberi szervezet egy csoda, így képes önmagát gyógyítani. Azok a terápiás módszerek, amik 5-6 évvel ezelőtt még kudarcra voltak ítélve, ma már segíthetnek, ha az idegrendszer regenerálódott idő közben.
Állapotfelmérés és terápia – amit a test elmond
Első találkozásunkkor megfigyeltem a mozgását, gesztusait, kommunikációját. Feltűnt, hogy jobb karját E/3 személyben emlegeti ("a kiskeze"), sokszor tördeli azt, elutasító a használatával szemben. A kar 5-6 cm-rel rövidebb, súlyosan spasztikus volt.
Egy órás manuális kezelés, masszázs és mobilizáció után képes volt felemelni és mozgatni a karját, amit 10 éve nem tett. Járása is stabilabbá vált, elkezdett megtanult leülni kontrolláltan, nem csak lehuppanni és szándékosan lezuhanni.
Az apukával minden alkalommal hosszasan beszélgetünk a fejlesztésről. Ő az első perctől együttműködő, minden terápiás javaslatomat elfogadja, és támogatja a kislány fejlődését.
Mentális akadályok és a pszichés háttér kezelése
A kislány mély, elfojtott gyűlöletet érez az anyja iránt – amit nem az apukától tanult, hisz ő nem engedi, hogy szidalmazza. Ez a pszichés feszültség tartós szimpatikus idegrendszeri aktivitást okoz, befeszíti az izmokat, blokkolja a regenerációt, gátolja a fejlődést.
Ezért javasoltam pszichológus bevonását is, hiszen én csak korlátozott mértékben tudok segíteni a trauma feldolgozásában. A kortizol-szint és a stressz hatása az anyagcserére, a hormonrendszerre és az izomtónusra egyértelműen kimutatható.
Miért hiszek a fejlődésében?
Az idegrendszer fejlődése 7-8 évig aktív, Vera 14 hónapos volt a sérülés idején – tehát volt és van esély a regenerációra.
A neuroplaszticitás, az újrafeldolgozott mozgásminták és a mentális blokkok oldása képes újradrótozni az agyi területeket.
Ma már érti az összetettebb utasításokat, így a terápia is szélesebb eszköztárral végezhető.
Az FDM elveinek megfelelően kronológiailag kezelem a sérüléseket – a traumák iránya, erőssége és típusa határozza meg a terápiás technikát.
Minden terápia előtt és után figyelem a reakciókat, fájdalomhatáron belül dolgozunk, az eredmények pedig biztatóak.
Egy ígéret, ami kötelez
Verácska története nem "csak" egy eset. Egy gyermek, aki túlélt valamit, amit nem lett volna szabad átélnie. És most, sok év után, végre elindulhat azon az úton, ami elvezethet a valódi életminőséghez.
Az édesapjának minden elismerésem – neki is köszönhető, hogy Vera itt tart. Megígértem, hogy segítek. És ahogy én fejlődöm, úgy bővül a lehetőségek tárháza is. Tanulok, fejlesztem magam, hogy méltó segítője lehessek ennek a csodának, amit úgy hívunk: életben maradt remény.
Ha tudod kérlek segítsd Te is ezt az utat, akár rehabilitációs eszközök adományozásával, szakmai tanácsadással vagy akár pénzbeli hozzájárulással. Köszönjük szépen!
Vera fejlesztését adománygyűjtő fotózással is támogathatjuk:
Vera Édesapja fotózást vállal: 50.000Ft/óra szabadtéren vagy stúdióban - Pemas Photographer. 15 db retusált kép, további képek megvásárolhatóak. További információ, képek és elérhetőségek itt.