A csontrendszer betegségei

Okai:

• A traumás törések egyszeri, hirtelen ható, a csont rugalmasságát kimerítő erőbehatásra jönnek létre.
• A patológiás töréshez nincs szükség különösebb erőbehatásra: a csont valamely társbetegség következtében meggyengül, elvékonyodik, és a törés ezen a kóros csontszerkezeten gyakran "spontán" következik be. Ez előfordulhat csontritkulásban, rosszindulatú daganatos megbetegedésben, hormonális betegségekben, illetve besugárzáskor vagy immunhiányos állapotban. A csontállomány elvékonyodása esetén fenyegető törésről beszélünk: ez az állapot igen gyakran vezet patológiás töréshez.
• A fáradásos törés akkor jön létre, amikor a csontfelszínre erőltetett hajlító, nyíró vagy húzóerők irányulnak, rendkívül hosszú ideig. A fáradásos törés egy típusos példája a súlylökők szakításos törése az aktív kéz egy kéztőcsontjának alapján.
• A zöldgally-törés típusos sérülés a gyermekek hosszú csöves csontján.

Tünetei:

• biztos jelnek számít nyílt törés esetén a tört csontrészek kibukkanása a bőrön keresztül. Fedett törés esetén biztos jelnek tekinthető, ha a végtag alakja megváltozik, deformálódik, illetve mozgathatósága kórossá válik. Szintén ebbe a csoportba tartozik a törött csontvégek ropogása – a krepitáció -, és koponyaalapi törés esetén a liquor – az agyat és a gerincvelőt körülvevő folyadék – csorgása a fülből illetve az orrból.
• Valószínűsít; az érintett testrész fájdalma,

élettani működésének zavara illetve teljes kiesése,

törést körülvevő duzzanat vagy vérömleny.

• általános tünetek; közé tartozik a vérvesztés, illetve a vérvesztés mértékének tünetei. A vérvesztés mértéke nyílt törés esetén egyértelmű lehet, különösen, ha a helyszínt egészségügyi szakember méri fel, zárt törés esetén viszont az adott csontot érintő átlagértékekkel kell számolni.

Kezelés:

• konzervatív kezelés: repozíció, azaz az anatómiai viszonyok helyreállítása – rögzítés
• rehabilitáció
• műtéti kezelés